Már körülbelül két éve rájöttem, hogy ez csak úgy működik, ha nem stresszelem magam, hogy minden elkészüljön. Ami kész, annak majd örülnek, ami meg nem, az jó lesz jövőre.
Persze prioritások mindig vannak. Például, hogy kinek szeretek a legjobban ajándékot kötni. Hát Nórinak, arra mindig ügyelek, hogy az ő meglepije mindig elkészüljön. Meglepetés, persze... Főleg az idén, amikor azzal a javaslattal állt elő egy hete, hogy mi lenne, ha az általa vásárolt fonalból kötnék neki sapkát és körsálat... Mi van? A logika az a dologban, hogy imádja a Malabrigo fonalakat, de ritkán jut el odáig, hogy el is készüljön belőlük valami. Úgyhogy elvállaltam, kiválasztottuk a mintákat, elhoztam tőle a fonalat és nekiálltam. Ezeknek:
Először is felgombócoltam mind a négy motringot két rész Csillagkapu alatt. Ahol is az egyiket majdnem végzetesen összegubancoltam, mikor a következő mondat hangzott el az Enterprise-ban Dr. Phlox-ot játszó színésznek címezve:
"- Mert te a Star Trek találkozón is klingonnak öltöznél!"
Aztán elkezdtem a sapit szombaton, mert ahhoz volt tűm otthon. És már majdnem kész is van.